A vall�sban k�zponti szerepe volt a nemzetis�gi õs�k tisztelete, amely az egyik legfontosabb t�rsadalmi �sszetart� erõ. Az meghalt õs�k szelleme var�zserõvel b�rt, gondoz�ja, v�delmezõje volt az ut�doknak. J�indulatuk megnyer�s�re szolg�lt a nemzetis�gi tûzhely-kultusz, a temetkez�si szertart�sok szok�sok, az õsb�lv�nyok kultusza. Az �lland�an �gõ h�zi tûzhelyen mindennap mutattak be �ldozatot az õs szellem�nek. Az �tel elsõ darabj�t mindig tûzre vetett�k. �vente egyszer oltott�k el a t�zet, de azonnal �jra gerjesztett�k. A tor jelentette a halott szellem�nek kiengesztel�s�t, amely a temet�s ut�n rendezett lakom�t jelentette.

A magyars�g õsvall�s�nak papjait s�m�noknak nevezt�k, errõl nevezt�k el a vall�st s�m�nizmusnak. A s�m�n sz� az eg�sz vil�gon elterjedt, bizonyos ter�leteken m�ig fennmaradt ez a vall�s. A sz� jelent�se tud�, tud�s, t�ltos, l�t�, mond�, felelõ, ig�zõ is lehet. A t�ltos teh�t kiv�lasztott ember, aki m�r sz�let�sekor felismerhetõ volt, mivel erre a tev�kenys�gre sz�letni kell: foggal sz�letett, hat ujja volt a kez�n vagy a l�b�n stb. A t�ltosnak kellett kapcsolatba l�pni a term�szeti erõkkel, melyektõl a h�tk�znapi emberek f�ltek. A t�ltos gy�gy�tott, esõt, vihart t�masztott, feh�r bika alakj�ban szembesz�llt a fekete bika alakj�t fel�ltõ gonosszal, rossz erõkkel. A t�ltos seg�tõje a csod�latos k�pess�gekkel rendelkezõ l�, a t�ltos paripa, amely sokszor beteg cs�nya �llat volt �s csak kiv�lasztott gazd�ja ismerhette rejtett �rt�keit (n�gyn�l t�bb l�ba, sz�rnya volt).

A s�m�nok k�l�nb�zõ rang�ak voltak. A nagys�m�nok tudom�nyukat az �g isten�tõl kapj�k, mindentud� var�zsl�k.

A s�m�nok legfontosabb eszk�ze a dob. A s�m�ndob lehet a “s�m�n t�ltos lova”, melynek seg�ts�g�vel a szellemek vil�g�ba utazik. A dob seg�ts�g�vel megj�solja j�vendõ esem�nyeket, meggy�gy�tja a betegeket. A dob h�rty�j�n van a vil�gk�p, amely h�rom fõ r�szbõl �ll: alvil�g, k�z�psõ (emberi) vil�g, felsõ vil�g. a vil�gokat az “�gig �rõ vil�gfa” k�ti �ssze, melynek �gai k�z�tt vannak az �gitestek: Nap, Hold, csillagok.

A s�m�n m�sik eszk�ze az �larc, amellyel a nemzets�g totem�llat�t ut�nozza.

A s�m�n, ha kapcsolatba l�p a szellemekkel fokoz�d� dobol�s �s t�nc k�zben r�v�letbe esik. Az extatikus �llapot el�r�sekor el�jul, lelke elhagyja a test�t, hogy �tsz�lljon a szellemek vil�g�ba. Kezdetben a s�m�n �s a k�z�ss�g vezetõje ugyanaz a szem�ly volt, csak k�sõbb v�lt sz�t a k�t tev�kenys�g. De ezent�l is gyakran kik�rt�k a v�lem�ny�t politikai k�rd�sekben. A magyars�g – a t�r�k n�pekhez hasonl�an – hitt egy mindenek felett �ll� �gi istenben, akit egyed�l nevezett “Isten”-nek, teh�t egyistenh�võ (monoteista) vall�snak mondhatjuk. Az isten sz� ismeretlen eredetû. A fõisten mellett im�dhattak valamif�le nõistent, amelynek alakja a kereszt�ny M�ria-kultuszban õrzõd�tt meg. Val�sz�nûleg a sztyepp�krõl ismert vil�gk�phez hasonl�tott a honfoglal� magyars�g� is. Eszerint a vil�g r�tegekre oszlott: alvil�g, emberi vil�g �s felsõ vil�g. A r�teg�k k�z�tti �tj�r�st az �letfa (vil�gfa, �gig �rõ fa) tette lehetõv�. A felsõ vil�g k�tr�tegû volt. Az alvil�g a gonosz szellemek tany�ja.