A t�rsadalom �l�n a fejedelem �llt. Neki is volt saj�t t�rzse, �s neki is volt al�rendelve a t�bbi t�rzsfõ is, akinek akkori neve �r volt. A t�rzsfõk uralma al� tartoz� ter�letet nevezt�k �rs�gnak vagy - ahogy ma h�vjuk – orsz�gnak. Mindegyik �rnak akkoriban teh�t saj�t “orsz�ga” volt. A t�rzsek sz�ma a hagyom�nyok szerint h�t volt, erre utal a n�pmes�k “hetedh�t orsz�g” kifejez�se is. Az elõkelõk harmadik csoportj�t a nemzets�gfõk alkott�k, akiknek akkori neve bõ volt. Mindh�rom csoport hatalm�t egyr�szt kiterjedt rokons�ga biztos�totta, m�sr�szt pedig idegenekbõl �ll� fegyveres k�s�rete. Ez ut�bbi jelentette az igazi b�zist, hiszen a vezetõk õket ak�r saj�t rokons�gukkal is szembeford�thatt�k. Az idegen t�rzsekbõl szervezett k�s�ret tagjai szolg�latukat �nk�nt v�llalt�k, �s hûs�gesk�t tettek, hogy urukat nem hagyj�k el. A katonai k�s�ret vezetõi jelentett�k az elõkelõk testõrg�rd�j�t. Nekik b�keidõben is megvolt a feladatuk: a gazdas�g ir�ny�t�sa, fontosabb k�ldet�sek teljes�t�se, fel�gyelet nagyobb vad�szatok alkalm�val. Sokoldal� szolg�latuk fej�ben az �r oltalm�ba fogadta, v�delmezte hû embereit, gondoskodott sz�ll�sukr�l �s �lelmez�s�krõl.

A k�zrendûek akkori elnevez�se �n volt. Ez a t�rsadalmi csoport nem homog�n: voltak k�zt�k m�dosabbak, de soraikban rabszolg�kat is tal�lhatunk. A k�zn�p sz�ll�shely�t az elõkelõk jel�lt�k ki, s a k�zrendûek falvai term�k- �s munkaszolg�ltat�ssal tartoztak nekik. Nagycsal�dokban �ltek ,melyek v�rs�gi, vagyon- �s munkak�z�ss�gek voltak. A nagycsal�don bel�l pontos rangsor volt aszerint, hogy ki milyen munk�t v�gzett a k�z�sen birtokolt f�ld�n, vagy az �llatok k�zt, az asszonyokn�l pedig a h�z k�r�l, a fon�s-sz�v�sben, a baromfik k�r�l stb. Az asszonyok feje a csal�dfõ feles�ge volt. Ugyan�gy ir�ny�totta a munk�t, mint f�rje. �ltal�ban h�rom nemzed�k �lt egy�tt, vagyis a sz�lõk �s h�zas fiaik. Ha a nagycsal�d t�lszaporodott “keny�rt�r�sre” ker�lt sor – azaz a nagycsal�d kiscsal�dokra tagol�dott, amelyek �jabb nagycsal�d alapj�v� v�ltak. A vagyont egyenlõ ar�nyban sz�tosztott�k, mai rendszerint nem ment sim�n. Ez�rt kapta a “keny�rt�r�sre ker�lt sor” kifejez�s az ellens�gesked�s, harag sz�nezet�t. A nagycsal�d teh�t nemcsak rokons�gi, hanem legal�bb ilyen m�rt�kben gazdas�gi egys�g is volt. A csal�dk�z�ss�g nagys�ga is ettõl f�gg�tt. Csak annyi emberre volt sz�ks�g, amennyi el tudta l�tni a csal�dot, el tudta v�gezni a sokf�le munk�t. Nem lehettek t�l sokan sem, kis l�tsz�m eset�n pedig a munk�k �sszerû feloszt�sa nem volt megval�s�that�. Alapvetõen rokonokb�l �llt teh�t a k�z�ss�g, de az optim�lis gazd�lkod�s miatt sokszor szeg�ny idegeneket is befogadtak maguk k�z�. A nagycsal�dok �tlagosan 40-50 fõbõl �lltak. A nagycsal�di form�ra elsõsorban a k�zn�p volt r�utalva, az elõkelõk sz�m�ra a szolgan�pek biztos�tott�k a termel�s folyamatoss�g�t. ( A t�rsadalom k�l�n r�teg�t jelentett�k a szolg�l� n�pek. �ltal�ban k�l�n falvakba t�m�r�ltek, s az ilyen telep�l�sek lakoss�ga egyfajta szolg�ltat�sra volt k�telezve. Az elõkelõk igyekeztek udvarhely�k k�zel�be telep�teni õket. Mindegyik telep�l�s n�pe vagy valamely k�zmûipari tev�kenys�get v�gzett �s annak term�k�vel ad�zott, vagy meghat�rozott szolg�lattal tartozott: pl. Fazekas, Szekeres? Kov�cs stb.)